Dzsungeltúra Thaiföldön

Évekkel ezelőtt két barátommal úgy döntöttem, hogy ellátogatunk Délkelet-Ázsiába. A repülőút természetesen Bangkokba vezetett, de a 8 milliós nagyvárosra mindössze egy napunk volt betervezve. (A legelső emlékem a repülőtérről a belvárosba vezető úton, hogy már hajnalban is több narancssárga ruhás szerzetest láttunk az utcákon).

Természetesen ennél sokkal több időt igényel a látnivalókban bővelkedő metropolisz, de indulnunk kellett Ayutthayába, Sziám egykori fővárosába, ahol az ember szinte elvész a templomok, szentélyek és sztúpák között. November ide vagy oda, 30 fok alá nem ment a hőmérséklet.

Onnan tovább hálókocsis vonattal mentünk Chiang Mai-ba, Észak-Thaiföld központjába. Repülőút helyett mi a 12 órás zakatolást választottuk, útitársaink jellemzően hozzánk hasonlóan kalandvágyó, hátizsákos fiatalok voltak. Mivel a homlokunkra volt írva, hogy turisták vagyunk, a pályaudvarra érkezve egyből megszólítottak, lehetőséget biztosítva szállásra, majd dzsungeltúrára. Miután rábólintottunk egy szimpatikus ajánlatra, már úton is voltunk szálláshelyünkre.

Másnap reggel indultunk a 3 napos dzsungeltúrára, egy 5 fős csoporthoz csatlakozva. Két helybéli volt a kísérőnk: Surapol és Rambo. A 3 napos túra azt is jelentette, hogy 2 éjszakát a jól bevált városi szálláshelyünktől távol kell eltöltenünk: a dzsungelben.

Kicsit bizonytalanok voltunk, hogy vajon az ott ránk váró szálláshelyek, elfogyasztott vacsorák vajon megfelelőek leszenek-e, de esetleges félelmeink alaptalannak bizonyultak: egy nagy élménnyel gazdagabba tértünk vissza.

Thaiföldet persze nem hagyhattuk úgy magunk mögött, hogy ne látogassunk el az ország legnagyobb szigetére, Koh Changra, ahol a White Sand Beach-en az épületek garantáltan nem érnek a fák lombkoronája fölé.

A túránk során régi nagy álmom is teljesült: a kambodzsai Angkor-Wat templomegyüttes épületei között bolyonghattam.

Tamás