Isten hozott a déli féltekén!

Második alkalommal megérkezve Mahé repülőterére elfogott az otthonosság érzése, hiszen 2 éve már jártam itt. A gép ajtajában, a lépcső tetején állva lelki szemeim előtt már a barátságos fogadócsarnok és a mosolygó arcok lebegtek, na meg a helyi kisgépeknek a repülőtér egyik végében kialakított külön terminál. Magabiztosan léptem hát ismét seychelle-i földre és természetesen minden olyan volt, mint ahogy emlékezetemben élt. Itt tehát nemcsak napról- napra, de évek távlatából is olybá tűnik, mintha megállt volna az idő. A változás persze a Seychelle-szigeteket sem kerüli el, ám megnyugtató, hogy sem kirívóan oda nem illő építmények, sem fejvesztve rohangáló emberek nem sokkolják a turistát. Minden szépen lassan, a megszokott mederben zajlik. Mindenki szorgalmasan, de feltűnően nyugodtan és mosolyogva teszi a dolgát. Így fordulhat elő, hogy a megérkezés második óráját követően az utazó átveszi az itteni életritmust és máris élvezi a pihenést. Az égiek is úgy akarhatták, hogy paradicsomi állapotok uralkodjanak ezeken a kis szigeteken, hiszen nem élnek itt az emberre veszélyes szárazföldi ragadozók, vagy mérgező állatok.

Vajon mi lehet a szállás elfoglalását követően az első dolgunk? Persze, hogy meg kell néznünk közelebbről is az Indiai-óceánt. A kék és zöld minden árnyalatában játszó színpompás víz és hófehér homokos tengerpart szemet gyönyörködtető látványán túl mindenképp említésre méltó a tengeri élővilág. A sekély vizekben, ha odafigyelünk, észrevesszük a lábunk körül úszkáló rájákat, kicsit beljebb merészkedve, búvárszemüveggel és pipával felszerelkezve pedig bepillantást nyerünk az igazi forgatagba. Láthatunk bohóchalat, vitorláshalat, picasso-halat, tűzhalat, és megannyi színes halfajtát, aminek a nevét sem tudom. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen 2 alkalommal is sikerült tengeri teknőssel találkoznom, bár általában nagyon ügyesen a korallzátonyban megbúvó kőnek álcázzák magukat, tehát alaposan szét kell nézni, hogy észrevegye őket az ember. És ha már teknős, a Seychelle-szigeteken az is könnyedén előfordulhat, hogy az utazó egyszer csak egy (vagy több) akár 100 évnél idősebb szárazföldi óriásteknősbe botlik. Ezek a csodálatos lények a leghosszabb ideig élő állatfaj a földön. Az égre nézve újabb, számunkra furcsa élőlényekkel ismerkedhetünk meg itt. A különleges madarakon túl (mint például a vicces nevű bülbül) feltűnnek a Seychelle- szigeteki repülőkutyák. Érdekes, és talán kissé félelmetes külsejű, de teljesen ártalmatlan gyümölcsevők, akik alkonyat környékén kerülnek elő a gránitszigetek erdeiből és mutatják meg magukat az ámuló turistáknak. Ami a növényvilágot illeti, a pálmafákon kívül a számunkra teljesen ismeretlen takamaka fa uralja a látképet, ezeken túl pedig, avokádó- és mangófák, valamint vanília ültetvények szegélyezik az utakat. Természetesen nem feledkezhetünk meg a Seychelle-szigetek jelképének számító, a Földön kizárólag Praslin szigetén fellelhető kétnemű pálmafajtáról, a Coco de Mer-ről sem, mely a világ legnagyobb növényi termése, a tömege akár a 18 kg-ot is elérheti.      

A fent leírtak már mutatják, hogy a mi környezetünktől sokban eltérő csodavilág tárja fel kapuit. A következő alkalommal bemutatom a Seychelle-szigetek 3 legnagyobb tagját, Mahe-t, Praslin-t és La Digue-t, és adok néhány tippet a szabadidő eltöltésére.       

Kriszta