Lisszabon - a szerény világsztár

Lisszabon - a szerény világsztár

Minden utazónak van egy kedvenc városa, hegye, tájegysége, ahol az első pillanattól kezdve úgy érzi magát, mintha hazaért volna. Ahol még sosem járt, mégis olyan, mintha ismerné a hely minden titkát és szegletét, az ott lakók pedig mind régi kedves ismerősnek tűnnének.

 

Millió okot tudnék mondani, ami miatt a kontinentális Európa legnyugatibb fővárosa rabul ejt. Kezdjük az ott lakókkal. A portugálok rendkívül barátságos népek és büszkék kultúrájukra és városukra. Az idősebb korosztály, bár nem beszéli a világnyelvek egyikét sem, kézzel-lábbal elmagyarázza, hogy merre menj, ha eltévedtél, illetve mit találsz a tányérodon az étteremben. Általános jelenség ugyanis, hogy az étlap csak portugál nyelven áll rendelkezésre. A portugál konyha egészen változatos, bár meg kell hagyni, a halak és tengeri herkentyűk kedvelői előnyben vannak. Ha édességről van szó, kihagyhatatlan a pasteis de nata, aminek a legautentikusabb lelőhelyének felkeresése a híres elővárosban, a Jeromosok kolostora melletti, a sütemény eredeti nevét viselő cukrászdában, a Pasteis de Belemben szinte kötelező. Az utcán kanyargó hosszú sor senkit ne tántorítson el, egész gyorsan halad.

Akit érdekel a nagy földrajzi felfedezések kora, az szintén jó helyen van Belémben; a Szent Jeromos kolostorban találjuk többek között Vasco da Gama síremlékét, a parkon átsétálva, a Tejo folyó partján pedig ott a Felfedezők emlékműve, és a kolostorhoz hasonlóan, az egyedülálló portugál építészeti stílusban (mánuel) emelt Belém torony. Itt a Tejo folyó már keveredik az Atlanti- óceán vízével, ez azt is jelzi, hogy az erre haladó elővárosi vasútra felszállva kb. 30 perc alatt valamelyik óceánparti nyaralóhelyen, Estorilban, vagy Cascaisban találhatjuk magunkat.

Ugyanezen az útvonalon a városba visszatérve jól megfigyelhetjük a San Francisco- i Golden Gate hídra megszólalásig hasonlító Április 25. hidat, valamint a Krisztus király szobrot, mely a Rió- i Megváltó Krisztus szobrának kiköpött mása. A rossz nyelvek szerint, Portugália 20. századi diktátora, Salazar miniszterelnök ilyen formán „hozta haza” a neki tetsző nevezetességeket.

A város mai arculatát alapvetően meghatározta az 1755-es földrengés, majd az ezt követő tűzvész és szökőár, mely csapások Lisszabont szinte a földdel tették egyenlővé. Egyedül a Szent György vár és a környező utcák, a mai Alfama negyed vészelte át többé- kevésbé a pusztítást. A városrész girbe-gurba utcái középkori hangulatot idéznek. A később épített utak szélesebbek, a párhuzamos és merőleges utcákat rengeteg park, tér, kilátópont tagolja.  Jó éttermet és szórakozóhelyet a Bairro Alto vagy a Chiado negyedben érdemes keresnünk. És persze ki kell próbálni a felvonókat és a villamosokat, amelyek megkönnyítik a közlekedést a hét dombra épült városban.

Lisszabon élettel teli, hangulatos és változatos, de nem túl zsúfolt város, fantasztikus földrajzi adottságokkal.Egy igazi trendi és kozmopolita hely, amit még nem özönlöttek el a turisták. De a titok nem maradhat titok örökké, így mihamarabb érdemes nekiindulni és felfedezni Portugália fővárosát.  

 

Kriszta