Mexikó turizmusának egy alig ismert arca: Boquillas del Carmen

Mexikó turizmusának egy alig ismert arca: Boquillas del Carmen

Mexikóba általában repülővel érkezik az európai utazó. Ritkábban óceánjáró hajóval, még ritkábban autóval vagy busszal. Csónakkal a legritkább esetben, de ha mégis arra kerül a sor, az biztosan felejthetetlen élményt jelent – ezt én is megerősíthetem.

Az USA egyik legeldugottabb, így legkevésbé frekventált nemzeti parkja a Big Bend. Texas délnyugati részén fekszik, és Mexikótól a Rio Grande folyó választja el. A határ túloldalán található egy kis település, Boquillas del Carmen, ami lényegében kizárólag a folyón átkelve közelíthető meg.  Az amerikai oldalon található határátkelő egy hosszabb szünet után 2011-ben nyitotta meg kapuit, így a helybéliek újra a turizmusból élnek, bár napi kb. 50 látogató esetében nehéz az idegenforgalmat a klasszikus értelemben értelmezni, főleg, hogy pár órás tartózkodásnál csak kevesen maradnak hosszabb időre.

Természetesen mindenkinek megvan a maga pontos feladatköre, ezt a legelső helybélivel találkozva láthatjuk is, hiszen a csónakos névtábláján a Boquillas International Ferry Operations Manager titulus szerepel. A kb. 30 másodperces csónakázás után Mexikóban partra szállva lehet kiválasztani, hogy szamár- vagy lóháton, esetleg terepjáróval szeretnénk megközelíteni a kb. 1 kilométerre található települést.

A helyiek szavajárása szerint 200 lakos, 400 kutya és egymillió skorpió él a településen, minket mindenesetre megnyugtattak, hogy skorpióval nappal csak nagyon ritkán lehet találkozni.

A forróság miatt jól esik egy frissítő a José Falcon’s étteremben, melynek teraszáról remek kilátás nyílik a Rio Grande kietlen, de lenyűgöző környezetére.

A Big Bend Nemzeti Parkra természetesen ennél jóval több időt kell szánni, a Santa Elena vagy a Boquillas Canyon látványa semmihez sem fogható.

A Tuff Canyon különlegessége, hogy végigsétálhatunk benne, szinte elveszve a sziklafalak között.

Az állatvilág is lenyűgöző: többek között gyermekkorom kedvenc figurája, a „kengyelfutó” gyalogkakukk is megtekinthető eredeti kiadásban, de a medvék és a csörgőkígyók sem kell, hogy elriasszák az utazót a túrázástól: ha nem keressük a társaságukat, nem térünk le a túraösvényről akkor nagyon ritkán fordul elő, hogy rossz szándékkal közelednének felénk.

A túrázást kedvelők pedig nem csak itt, hanem északabbra, Új-Mexikó államhatárának közelében is megtalálják a számításaikat, hiszen itt megmászhatják Texas legmagasabb pontját, a 2,667 m magas Guadalupe Peak-et…

…vagy gyönyörködhetnek a Texasra jellemző tájban!

 Tamás