Olaszország haladóknak

Mi a nyár meghosszabbításaként, október végén utaztunk Dél-Olaszországba, ami a lehető legjobb döntésnek bizonyult. Az itthoni nyirkos hideget magunk mögött hagyva, másfél óra repülést követően megérkezni a tengerhez, ahol a napfényben fürdő Adria és a nap melege fogad, felbecsülhetetlen élmény.

A közlekedés a régióban rém egyszerű, az utak nem annyira zsúfoltak, a vezetési stílus kevésbé vad, mint amit Róma vagy a nagyobb városok környékén eddig tapasztaltam, így az autóbérlést nyugodt szívvel ajánlom. Ha valaki mégis inkább a tömegközlekedést választaná, a part mentén száguldozó vonatokkal hipp-hopp odaérhetünk választott úticélunkhoz.

Az egyszerűen megjegyezhető nevű Monopoliban volt a szállásunk, egy kedves tengerparti kisvárosban, ami nincs zsúfolásig tele turistákkal és így igazán könnyű felvenni a dél-olasz életritmust. A második nap délelőttjén már ismerősként köszöntöttek az előző este minket kiszolgáló pincérek és boltosok.

Itt gyorsan otthon érzi magát mindenki, erről a helyiek is tesznek. Nyitottak, érdeklődők, segítőkészek és cserfesek. Természetesen olaszul mondják a magukét legkevésbé sem zavartatva magukat attól, hogy a messziről jött utazó egy kukkot sem ért a mondandójukból. Addig magyaráznak kézzel-lábbal, míg meg nem érted.

Az egész vidék nyugalmat áraszt. Olajfák és szőlőültetvények váltogatják egymást, a tengerparttól kicsit eltávolodva dombok, hegyek, völgyek, falvak, templomok és kacskaringós utak teszik izgalmasabbá a képet. Az Adriai-tenger karibi kék színekben pompázik, a kis öblök vízében még október végén is jól esik megmártózni.

A gasztronómiai csodák tárháza is említésre méltó, a tenger gyümölcsei, a helyi sajtok, a legeslegfinomabb olajbogyók, az olasz fagylaltok és természetesen tésztaételek minden mennyiségben megtalálhatók a repertoárban.

Monopoli, Polignano a Mare, Lecce, Bari, Alberobello… Puglia mindenképp megér egy pár napot, de akár több hetes nyaralást is el tudok itt képzelni, hiszen annyi látnivaló van még.     

Kriszta