Túrázás a Dolomitokban

Mikor elterveztem, hogy megírom ezt a blogot a Dolomitokban szerzett élményeimről, még úgy gondoltam, hogy a túrák bemutatását fogom részletesen „papírra vetni”, de végül úgy láttam jobbnak, hogy inkább a megpróbálom visszaadni az érzést, amit ez a csoda váltott ki belőlem. De miért is fog meg ez engem ennyire, miért is nevezem csodának? Hiszen számomra tényleg az. Hát ezért…

Mert jó távol lenni a zajos nagyvárostól, ahol utcanév táblák helyett a turistaútvonalak jelzéseit kell követni.

Mert már szeptemberben is sok helyen hó fedi a zöld mezőt.

 
Mert egyes túraösvények és elsősorban persze a via ferrata útvonalak igazi kihívást jelentenek. Tény, hogy így 2000 méter fölött bizony már óvatosságot és odafigyelést is követelnek az arra járóktól. Persze sokan, akik ilyen túrára vállalkoznak, pont azzal a felkiáltással kelnek útra, hogy „No risk, no fun!”

Mert a felvonók ősszel is megidézik a síelés hangulatát.

Mert Bolzanóban a Bozner Bier sörfőzde tényleg Olaszország legjobb sörét készíti.

Mert a kis településeknek 1300 méteres tengerszint feletti magasságon egészen különleges hangulatuk van.

Mert a bruscettát úgy készítik, mint sehol máshol.

Mert itt egy kis tó is lehet nagyon hangulatos.

Mert a tengerszint feletti 2700 méteres magasságból kicsit más a kilátás.

Mert egy napra érdemes ellátogatni az autóval nagyjából 2 óra alatt elérhető Garda-tóhoz. A tó északi részén, gyönyörű környezetben fekvő kisváros, Torbole atmoszférája például egyből megadja a választ, hogy miért is keresik fel ilyen sokan Olaszország legnagyobb tavát.

Mert ezt a látványt semmiért nem cserélném el!

Tamás