Visszatérés a Magas-Tátrába

Az első igazán kellemes meglepetés akkor fogadott, amikor megérkeztünk Zdiar-ba, ahol a szállásunk is volt. Ez a kis település 900 méteres tengerszint fölötti magasságban fekszik, közel a lengyel határhoz. Képeket már láttam róla korábban, de azt nem gondoltam, hogy egy igazi kis ékszerdoboz vár ránk: a csend, a nyugalom, és leginkább a környező a hegyek látványa mind előrevetítette, hogy már alig várjam a másnap reggeli indulást az első túránkra… Igen, hiszen elsősorban ezért jöttünk, hogy a világ legkisebb magashegységének több túraútvonalát is felfedezhessük.

Első túránk a népszerű Csorba-tótól indult. (Eredetileg a szállásunkat is ide terveztük lefoglalni, de végül meggyőztük magunkat arról, hogy jobban szeretnénk egy nyugodt kis hegyi falut, távol a turisták sokaságától).

Ha csak bemelegítésnek is szántuk, elég jól belehúztunk, hiszen átkeltünk a 2314 m magasan fekvő Lorenz-hágón (Bystré sedlo). A Tátrában az időjárás bármikor megtréfálhatja az embert: az út elején a Fátyol-vízeséshez még ragyogó napsütésben jutottunk el, de egy óra múlva már előkerültek az esőkabátok.

Természetesen a hófoltok sem maradhattak el...

A túrázás, különösen a Magas-Tátrában azért is élmény számomra, mert nem egy vagy két látványosság van, amit mindenképp látni szeretnék, hanem a több órán át tartó egész út során csak kapkodom a fejem, elveszve a táj szépségében.

Pár nappal később az egyik legszebb szakasz következett, a Kis-Tar-pataki-völgy (Malá Studená dolina), melyet végigjárva feljutunk a 2015 méteres magasságban található Téry menedékházhoz (Téryho chata). Ez a Magas-Tátra legmagasabban található, egész évben üzemelő turistaháza, kis tavakkal körülvéve.

Itt lehet ételt-italt kapni, ami jól is jön a megfáradt túrázóknak. És hogy hogyan jut fel ilyen magasra az ellátmány? Hát így:

Amikor a gyönyörű tájat, hegyi tavakat, sziklás hegycsúcsokat látva kijelentettem, hogy ennél már biztosan nem vár, hiszen egyszerűen nem várhat ránk még szebb látvány, akkor következett a 2499 m magasan fekvő Rysy vagy magyarul Tengerszem-csúcs „meghódítása”. A lengyel oldalról indultunk, hogy aztán a szlovák oldalon ereszkedjünk le. Lengyelország egyik legkedveltebb kirándulóhelyénél, a Halas-tónál (Morskie Oko) szívesen elüldögéltünk volna még órák hosszat, de mennünk kellett tovább, hiszen a legkeményebb túra állt még előttünk.

Az utolsó szakasz láncokkal biztosított részei bizony odafigyelést igényeltek, és míg a korábbi túráinknál csak rövidebb szakaszok vezettek a rögzített láncok mellett, itt legalább egy órán keresztül kellett ezek segítségét igénybe vennünk, többször szakadékok mellett.

Egy hét jutott ezúttal a Magas-Tátrára, és habár ezúttal elsősorban a túrázásra fókuszáltunk, emellett még bővelkedik a régió látnivalókban és különböző programlehetőségekben.

Nagy élmény volt, ezt tényleg látni kell, már alig várom, hogy visszajuthassak oda!

Tamás